Szakértő az en primeur-ről: a piac kiszámíthatóbb, mint gondolnánk

Az en primeur, vagyis  az érlelésük legelején járó (elsősorban) bordeaux-i borok jóval a palackozás előtti kereskedelme – ami manapság szakértői kóstolók során született értékelésekre támaszkodik – minden évben nagy téma a nemzetközi borsajtóban, azonban ritkán van lehetőségünk a kulisszák mögé látni. A Drinks Business nemrég közölte Philip Staveley volt londoni befektetési szakember írását, aki a... Tovább..


Az en primeur, vagyis  az érlelésük legelején járó (elsősorban) bordeaux-i borok jóval a palackozás előtti kereskedelme – ami manapság szakértői kóstolók során született értékelésekre támaszkodik – minden évben nagy téma a nemzetközi borsajtóban, azonban ritkán van lehetőségünk a kulisszák mögé látni. A Drinks Business nemrég közölte Philip Staveley volt londoni befektetési szakember írását, aki a Cityt elhagyva saját borbefektetési céget alapított, s a lap egy korábbi cikkére reagálva állást foglalt az en primeur rendszerről, s saját cégének tapasztalatait is megosztotta a témával kapcsolatban.

Fotó: www.bcfw.co.uk

Az említett olvasói levél állítása szerint az en primeur borvásárlás mint befektetés drasztikusan megváltozott, s az  árak olyan magasságokba szöktek, hogy ma már sem a vásárlónak, sem az eladónak nem maradt tere, hogy nyereségre tegyen szert.

Staveley egyetért a levélíróval abban, hogy a korábbi és mai en primeur árak összemérhetetlenek – egykor az árak kifejezetten alacsonyak voltak, mert a termelők felismerték, hogy a vevők a korai vásárlással tulajdonképpen hozzájárulnak, hogy a château-k a rákövetkező néhány évben zavartalanul működhessenek, így áraikat ennek megfelelően alacsonyan szabták meg. Ez a rendszer elsősorban természetesen a kereskedőknek és azoknak kedvezett, akik ügyfeleik vagy vásárlóik voltak, hiszen így részt vehettek a biztonságos befektetésben, és szinte garanatált hozamra tehettek szert. Mikor viszont ez a viszonylag alacsony kockázatú, de várhatóan nagy hozamú rendszer bevonzotta az új vásárlóerőt, köztük az ázsiai befektetőket, az en primeur árak a csillagokig szöktek, mert a château-k úgy érezték, eljött az ideje, hogy komoly pénzt kérjenek boraikért. Innentől kezdve nem beszélhetünk könnyű és biztonságos nyereségről, a befektetők és bennfentesek elestek az en primeur borokból származó gyors, biztos profittól.

A befektetők hiánya miatt aztán a 2009-es és 2010-es évjáratok magasságában mondhatni összeomlott az en primeur rendszer, ám a rákövetkező években a château-k még mindig magas áron kínálták borokat, még a szerényebb évjáratokat is. A bordeaux-i rendszer ezzel gyakorlatilag teljesen elvesztette hatékonyságát. Staveley szerint nem tiszta, kik viselik ennek anyagi következményeit, mindenesetre úgy látja, a kibillenés egészen 2015 nyaráig meglátszott a piacon.

Staveley nyíltan leírja, hogy az általa vezetett Amphora kereskedőház alig néhány en primeur ügyletben vett részt 2009 és 2014 között, mert ritkán találták úgy, hogy valóban különleges, jó vételről lenne szó, kicsivel több tételük volt a 2015-ös évjáratban, és csak a 2016-os évjárattól tértek vissza a korábbi volumenhez.

Azzal az állítással azonban vitatkozik a szakértő, hogy az átalakult en primeur rendszer miatt a borok ne hoznának nyereséget. Hogy ezt megmutassa, számos premier cru-t, deuxième cru-t (a bordeaux-i klasszifikáció két legmagasabb kategóriájába tartozó château-kat), és jobb parti grand cru classét elemeztek, azt figyelembe véve, hogy jelenleg milyen árakra és hozamokra kell számítaniuk az en primeur vásárlóknak.

A premier cru-k árai hasonló mintázat szerint alakultak: 2007-es és 2008-as évjárat remek hozamai után a drámai árváltozást következő évjáratok némi (nem drámai) csökkenést mutattak a 2011-es évjáratig, majd mind a 2012-es, ‘13-as és ‘14-es évjáratok remekül teljesítettek (a 2015-ösről még nem beszélhetünk). Ha tehát valaki minden évben ugyanannyi pénzt fektetett volna ezekbe a tételekbe az en primeur vásárlások során, ugyanúgy nyereségre tenne szert, mint korábban, ha nem is ugyanolyan mértékben.

A legjobb 2ème cru-k ára nem alakult ilyen fényesen, de még mindig tiszteletreméltónak mondható. Az összehasonlításban közülük a La Mission Haut-Brion teljesített a leggyengébben, de Staveley szerint ez annak tudható be, hogy a château-nál gyakoriak az alkalminak számító, jelentős hasznot hozó en primeur vételek, s csak az ezekkel való összehasonlításban teljesít rosszabbul a többi évjárat. Kiemeli a Pontet-Canet és Montrose 2ème cru-ket is, ezek a château-k a 2009-es és a 2010-es megdöbbentő 100 pontos Robert Parker-értékelés után újonnan nyert státuszukat áraik növelésére használták, így a már drágább 2011-es, 2012-es és 2013-as évjárataik befektetésként alulmúlták az elvárásokat.

A szakértő szerint tehát en primeurbe fektetni egyáltalán nem olyan biztosan veszteséges üzlet, mint azt sokan vélik, hosszú távon pedig jelentős profitra lehet belőlük szert tenni. Staveley szerint tehát van jövője ennek a befektetési formának és az en primeur rendszernek, és szerinte a piac jelenlegi szereplői is nyugodtabbak lehetnek.


Source: Vincemagazin HU


Error. Page cannot be displayed. Please contact your service provider for more details. (26)